Immár hatodik alkalommal ajándékoznak a Petőfi Színház színészei verseket az embereknek Sopronban váratlan helyszíneken a költészet napja alkalmából. A városban nagyon kedvelt kezdeményezés célja, hogy közvetlenül és kötetlenül felhívja a figyelmet erre az ünnepre, népszerűsítse az irodalmat, bemutassa a magyar kulturális értékeket, s bebizonyítsa: a versek hétköznapi életünk részesei lehetnek bárhol és bármikor. Ennek kapcsán beszélgettem Savanyu Gergely sárvári születésű színművésszel, akit az esemény kialakulásáról kérdeztem.
Sopronba hat éve jött a gondolat a költészet napja apropóján, úgy is mint József Attila születésnapja. Úgy gondoltuk, mint a városban élő, és dolgozó színitársulat vegyünk részt a város és a környék életében, ebből az alkalomból is. Ennek a két gondolatnak a találkozásából született meg a verskommandó, amiben már a kezdetektől fogva részt veszek.
A mai napon volt egy “fellépésed” a fertőrákosi kőfejtőben, a soproni Széchenyi könyvtárban, egy hangosbemondós bejelentkezésed a helyi nagyáruházban és egy gyermekotthonban is hallhatnak délután. Mennyiben más egy ilyen “terepi bevetés”, milyen közvetlenül a közönség soraiban vagy épp közvetetten, egy hangosbemondón keresztül, visszajelzés nélkül verset előadni?
A városban nagyon sokan keresik ezt a programot. Találkoztam pár éve egy nénivel, aki direkt azért utazott aznap, mert tudta, hogy menni fogunk a buszra verset mondani. Ugyanakkor sokszor meg is lepődnek az emberek, de az esetek kilencvenkilenc százalékában nagyon pozitív reakciókat kapunk. A hangosbeszélős megoldást azért választottuk, mert egy olyan intim helyzetben, mint egy bevásárlás, mert valljuk be, egy bevásárlás egy elég intim szituáció, a hangosbeszélőn keresztül sokkal könnyebben eljutunk az emberekhez, mintha személyesen próbálnánk meg ezeket a verseket közvetíteni.
Hogy lehet egy ilyen külső helyszínes bevetésre felkészülni?
Engem minden évben meglep, hogy ez az időpont elérkezett, úgyhogy nehéz erre felkészülni, különösen úgy, hogy vannak tematikus évek, mint például most az Arany János év. Ma én is felváltva mondok József Attila és Arany János verseket. Aranynak megpróbáltam egy olyan arcát bemutatni, amit kevésbé ismernek. Az elbeszélő költeményei, és balladái általánosan elterjedtek, de kevesen tudják, hogy Aranynak volt egy politikusabb arca is, és egy ilyen, politikusabb verset választottam tőle. Délután pedig egy gyermekotthonba megyek, oda pedagógiai, nevelő célzattal a jól ismert “A Radványi sötét erdőben” kezdetű balladával készülök. (Tetemre hívás)
Egy ilyen külső szereplés milyen hatással van a Soproni színház látogatottságára?
A soproni színház profiljába beletartozik, hogy aktívan jelen legyünk a város életében. Épp ezért nem csak költészet napi kommandónk van. Amikor beindul egy bérletszezon, jelmezt öltenek a Soproni Petőfi Színház színművészei, a Soproni Balett teljes társulata, és az évadban itt fellépő, adott esetben nevesebb vendégművészek, és megszálljuk a várost. Azt hiszem, mindenképpen pozitív hatással van a színházi látogatottságra, a műsorfüzet-kommandó kapcsán jelentősen megemelkedett a bérleteseink száma.
Egy-egy ilyen kommandó nagyon jó alkalom arra, hogy a civil életbe egy kis kultúrát csempésszünk. Szerinted, hogyan lehetne még egy kis költészetet, irodalmat lopni a mindennapokba?
Van egy viszonylag kevésbé ismert küldetésünk, ami egy kicsit eltér a színház szorosan vett profiljától, ez a Színház Klub. Minden hónap közepe táján a színház nézőtéri büfében kerül megrendezésre. Ilyenkor felolvasószínház keretein belül mutatunk be magyar, illetve külföldi kortárs darabokat. Abban a néhány esetben, amikor mégsem kortárs szerzőtől választunk, alaposan visszanyúlunk a régmúltba, és ismeretlen műveket például Petőfi Sándor színpadi műveit adjuk elő. Ezek után mindig egy kis beszélgetős – elemzős este következik, a darabról, és egyáltalán a színház, és irodalom viszonyáról. Úgy gondolom így sikerülhet megfelelően átültetnünk a kultúrát, szeretettel várunk minden érdeklődőt!
