Május, kullancsszezon. A médiában is felkapott téma – Sokadszorra végignézhettünk már a cikkünkhöz is csatolt fényképekhez hasonló illusztrációkat a mászó vagy már vérrel megtelt élősködőkről. Elkerülhetetlen kapcsolódási pont az egészségügyi vetület, a kullancsok által terjesztett sokféle betegség, közöttük a Lyme-kór. Legtöbbünk kicsit összerezzen belül, amikor a nyilatkozó szakember száraz szavait hallja a lehetséges tünetekről, aztán jönnek a primer önvédelmi reakciók, amelyek sokfélék lehetnek a tabualkotástól (Ne is gondoljunk ilyesmire!) a megelőző készítmények, házipraktikák tanulmányozásáig és felhalmozásáig.
De mi van akkor, ha – hiába minden elővigyázatosság – elkapjuk a betegséget? Valóban vége a világnak? Mivel jár az egész? Mi a lefolyása? Gyógyítható? Az ilyen és ehhez hasonló kérdések akkor jönnek csak elő, amikor a Lyme-kórral már kikerülhetetlen közelségbe kapcsolt minket vagy hozzátartozónkat a sors. A közösségi média a látókörünkbe sodort egy fiatal sárvári nőt, aki nem csak együttél a kórral, de jótollú amatőr szerzőként nagyon érdekes adalékokat is közöl arról, milyen is a természete belülnézetből a sokunk által rettegett tünetegyüttesnek. A továbbiakban Lábas Laura facebook-megosztásaiból közlünk szemelvényeket, amelyeket nyugodt szívvel nevezhetünk közérdekűnek is.
Ez a zöld szalag az én harcom jelképe fél éve (pontosan 3 év ? csak nem tudtam). A Lyme-kór elleni küzdelemé. Gondoljatok bele, mi jut eszetekbe a Lyme-kórról? Megvan? – ?!
Nem, nem csak kullancsok terjesztik. Nem, nem kell hozzá nagy piros folt, hogy észrevedd, valami megcsípett, de még kullancs sem. Nem, nem lehet kéthetes antibiotikum-szedéssel meggyógyulni belőle, ha megfertőződtél. Nem, a védőoltás csak az agyhártyagyulladás ellen fog megvédeni. Nem, nem olyan egyszerű ez a képlet sehogyan sem.
Elmondom, mi az, amit ti valószínűleg nem tudtok, én pedig már sajnos igen. Az a Lyme-kór, amelyről én beszélek, valójában a borrelia nevű krónikus betegség, amikor is nem veszik időben észre a megfertőződést, és a kórokozók évek alatt szépen lassan és a legalattomosabb módon lepusztítják az emberi szervezetet. Az adott fertőzött egyén, aki szimplán csak annyit tud a Lyme-ról, mint az átlag – és nyugodtan éli világát, mit sem sejtve ? szépen lassan elveszíti önmagát és mindenét.
Sokféle tünetegyüttest produkálhatunk a legkülönbözőbb időszakokban, összefüggéstelenül. Kezdve a pszichés zavaroktól, folytatva a reumatológiai problémákig, beleértve az idegrendszeri defekteket is, és emésztési zavarokat. Az, hogy az ember véresre kaparja a bőrét indokolatlanul, és folyamatosan vérzik pl. a fogínye, vagy épp nem tudja sebességbe rakni az autót, és folyamatosan tikkel. Ezek amúgy megszokhatók. Nem ez a legrosszabb, ez már inkább a „viccesebb” része. Az a nem vicces, hogy amíg fény nem derül a betegségre, addig az ember begolyózik. Mert végigjáratják velünk a pszichiátriát, a neurológiát, a gasztroenterológiát és az összes többi létező kórházi osztályt. Minden felesleges szervünket kipakolják, megbélyegeznek minket hipochondriával, aztán végül magunk is elhisszük, hogy alapvetően minden rendben van szervileg, csak az agyunkkal nincs. A téves diagnózisokról nem is beszélve: a legtöbb borreliás beteget gyakran bekategorizálják valamilyen autoimmun betegségbe, mert nem tudják beazonosítani. Mindeközben családok mennek tönkre, gyermekek biztonságérzete törik meg, és az addig aktív munkavállalót lassan sehol nem alkalmazzák, mert többet jár orvoshoz, mint a munkahelyére.
Amit még szintén sokan nem tudnak, hogy – ha a beteg végre talál is végre egy megfelelő szakorvost, aki felismeri a probléma okát ?, nagyon nehéz gyógyítani. Ha egyáltalán lehet. A gyógyszeres kezelések felérnek egy kemóval, és itt is csak imádkozhatunk, hogy ne a gyógyszerek nyírjanak ki minket, hanem az alapbetegség. A gyógyulás esélye nagyban függ attól, kinek milyen az immunrendszere, és milyen stádiumban van a kór. ?Több teória létezik. Egyiket sem tudom megcáfolni sem megerősíteni, de azok akik kutatják a betegséget, elég szerteágazóan nézik és véleményezik a következők szerint:
? Nem gyógyítható, elkísér minket életünk végéig.
? Nem csak kullancsok terjesztik ezeket a kórokozókat, hanem pl. bögöly, darázs, szúnyog is.
? Nem csak csípés útján fertőződhetünk meg, a magzatnak is átadható az anyaméhben, ha anyuka fertőzött.
? Szexuális úton is terjed.
Mindezeket talán alátámaszthatja az az egyszerű tény is, hogy jelenleg nagyobb aktivitással van jelen a fertőzés a világunkban, mint az AIDS. Egyre több az igazolt beteg, akik például már vért sem adhatnak. Vajon miért nem?
Nagyon sok mindenre nem tértem ki. Például arra, hogy a Lyme mellé általában társulnak társfertőzések is. Hogy nagyon kevés orvos foglalkozik vele Magyarországon. A betegségre irányuló tesztek elavultak. A gyógyszeripari érdekkörök gyakran még a létezését is tagadják. Sok társam már tolószékben ül, munkaképtelen, és az élete a tét. Többen lettek öngyilkosok, mert ez a betegség totál meghülyíti az embert. Nem írtam le azt sem, hogy élnek – milyen ravasz módon ? ezek a kórokozók bennünk, pedig nagyon érdekes jelenség tudományos szemszögből vizsgálva. De például az is érdekes dolog önmagában, hogy miért nem irtják a kullancsokat?
Sok mindent rejt a téma, de az átlagember nem tud róla, csak ha már belekerül. Ha pedig nem toljuk arcba kőkeményen a tényeket, akkor így is marad, mert mi lyme-osok amúgy nagyon jó színészek vagyunk, csendes harcosok. De én most már szólni akarok! Ha csak „kiscsengővel” is jelzek – bár menne tőlem durvábban is. Ha csak egy ember is elgondolkodik a fentieken, már előbbre vagyunk valamennyivel. Nem tudom, hol a vége, nem tudom, mikor lesz gyógymód. De azt tudom, hogy ezzel foglalkozni kell (és nem csak a bulvár szintjén)! Az emberekben kell elindítani valamit. El kell indítani a törekvést, a „másként” gondolkodást, mozgolódást, érdeklődést, kutatást! Így bátran ajánlom magam! Kérdezzetek! Én pedig igyekszem beletolni az arcotokba a válaszokat. 🙂 Mély gondossággal: Laura
Folytatása következik?
A betegséggel kapcsolatban itt vehetik fel a kapcsolatot Laurával
