Nem szerencsés egy összefoglalót rögtön negatív felütéssel indítani, így a feketelevesre visszatérünk később, először fókuszáljunk a klubszezon utolsó AZK-koncertjeinek tartalmi oldalára.
Az Atakám zenekar e sorok szerzője szerint az egyik olyan helyi érték, amely egyszerűen érthetetlen okokból mellőzött a közönség figyelmének egyre zártabb köréből. Különösen érthetetlen a közöny sárvári szinten, hiszen a hely szelleméből nem következne, hogy ennyi szem és fül legyen vak és süket arra a magas színvonalra, amelyet ez az együttes képvisel.
Bár a Black Sabbath-dalok egyéni hangú, női frontemberes interpretációja önmagában különlegessé teszi őket, mégis a saját nótáik azok, amelyek a legtöbbet megmutatnak a tehetségükből. Érett, kiforrott darabokról van szó, sokszor összetett, mégis könnyednek tűnő zenei megoldásokkal, gyönyörű dallamokkal. A pénteki koncertet még különlegesebbé tette, hogy Szabó Kriszti énekes / billentyűs áldott állapotban vállalta a koncertet, és hozta a tőle megszokott teljesítményt. Persze ez kérdéseket is felvet a zenekar jövőjét illetően, hiszen már csak hónapok kérdése és az énekesnőnél természetesen a család lép majd a színpad helyett az első helyre. A helyettesítés soha nem könnyű, még nehezebb, amikor nem csak jó énekest, de lehetőség szerint billentyűzni is tudó zenészt kellene találni. Mindenesetre nagyon szurkolunk azért, hogy sikerüljön, komoly veszteség lenne Sárvár könnyűzenei életére nézve, ha hosszabb szünetre kényszerülnének.
Az Atakám előadását az őket követő Angertea tagjai is érdeklődéssel nézték végig, Mihály Gergely frontember még külön tapsot is kért nekik az összekötő szövegeiben. A nagymágocsi banda aztán a sárvári színpadon is megmutatta, mi is az a bennük rejlő valami, amire felfigyeltek még tengerentúli világsztárok is (részletesen itt meséltünk az amerikai koprodukciós témáról). Irdatlan energiával és elsöprő megszólalással csaptak húrokba, és toltak le egy olyan intenzív koncertet, hogy mind az öt bástya beleremegett.
Az Angertea zenéje sajátos, de nyomokban felfedezhető és könnyen beazonosítható jónéhány hatás. Helyenként az Alice in Chains, máskor a Primus vagy a Tool ugrott be, de az előadásmódot figyelve kicsit a VHK is beköszönt, hazai szinten legalábbis én még csak Grandpierre Attilától láttam olyan – szinte öntudatlan – elragadtatást, mint Gergelynél. A gazdagon effektezett és elképesztően választékos zenei nyelven szónokló basszusgitártémák ugyanúgy hozzátartoznak az Angertea egyediségéhez, mint a stabil és markáns dobgroove-ok, amelyek azt összeragasztják a dinamikailag széles spektrumot bejáró gitárral és énekkel. Az AZK történetének fontos mérföldköve, hogy letették a névjegyüket Sárváron, méghozzá olyan frenetikus előadásmóddal, mintha teltháznak, és nem 6?8 embernek zenéltek volna (csak mellékesen tesszük hozzá: mindezt félnapos utazást követően).
És itt el is érkeztünk az este árnyoldalához, a szinte már fokozhatatlanul siralmas érdektelenséghez. Hiába próbáltunk ezúttal is több cikkel, összegyűjtött információk osztásával, hírlevéllel, zenék, videoklipek közreadásával figyelmet irányítani a produkciókra, jelen pillanatban úgy tűnik, teljesen halott a klubozás: a közönség számára nem létezik más a nagyjából kéttucatnyi, unalomig ismételt, egyeduralkodóvá hájpolt zenekaron kívül. Pénteken este a Végállomás egyik szervezőjével (aki eljött hozzánk a koncertekre) beszélgetve tettük, amit ilyenkor szokás: találgattuk az okokat, sorra szaporítottuk a választ talán sosem kapó költői kérdéseket. Mint kiderült, a szombathelyi klub rendszeresen hasonlóan gyér látogatottsággal kell hogy megküzdjön, kivételek csak ritkán törik meg a veszteséges estek sorát. Elgondolkodtató, milyen útra léptünk társadalmi szinten kultúrafogyasztás terén. Elgondolkodtató, hogy elérkezünk lassacskán egy olyan pontra, ahol kisvárosi szinten már alig akad valaki, aki elfogadná, amit tehetséges művészek átadni szeretnének. Gondoljon bele mindenki, milyen kimenetele lehet ennek a tendenciának! Ha megtette és nem tetszik, amit lát, lépjen valamit, vészhelyzet van! Pusztába kiáltott szó című rovatunkat olvashatták? 🙁
? Benkő Gábor ?
A koncertek az NKA Zenei Kollégiumának támogatásával valósultak meg.
