Bizonyára mindnyájan örvendünk annak, amikor eljön az év utolsó napja; ki-ki barátaival ünnepel és pezsgővel koccint, esetleg rokonaival tölti ezt a napot virslit eszegetve, mások szomorúan, búslakodva néznek maguk elé ezen az estén, vagy jó esetben az ilyenkor felpezsdülő tévéműsorok között böngészgetnek, és akadnak olyanok is, akik simán átalusszák az egészet. Mindenki a maga módján tölti el az év utolsó napját, és valahogyan átlibben az újévbe.
Viszont kevesen gondolnak bele, honnan is ered ez a szokás, miért is ünnepeljük éppen a január eljövetelét, hiszen eleve ellentmondásos ez a dátum. Gondoljunk csak bele: négy évszak van, miért pont a tél közepén kezdődne az újév? Sokkal logikusabb lenne a március 21. Egyrészről, akkor van a tavasz első napja, a megújulás, másrészről, nagyon sok nép ünnepelte tavasz kezdetekor az újévet, hát akkor mégis, mi lehet az a nagy talány, amiért végül XII. Ince pápa 1691-ben kihirdette: az év első napja január 1? Ezt az érdekességet kezdtem el tanulmányozni, mert nem hagyott nyugodni maga a tény, hogyan követhet el valaki ekkora bakit. Mozgalmas kutatásom három történetet tárt fel előttem, amiket most szeretnék önökkel megosztani.
XII. Ince pápát 1681-ben választották a Római Katolikus Egyház fejének. Fogadott maga mellé egy szolgálót, aki segédkezett az öltözködésben és a mindennapos dolgokban. Ezt az úgymond bizalmast Januario Scorzanak hívták. Ince szerfelett kedvelte a bizalmasává vált szolgálót, mert egy nagyon dolgos, jóravaló ember volt, aki önzetlenül segített a pápának. A Scorza család egy Nápoly melletti falucskában élt, és földműveléssel kereste a betevőre valót. Januario egyetlen fiú volt a családban, így minden tavasszal ellátogatott a szüleihez, hogy segítsen a tavaszi földmunkákban, ezért soha nem tudott részt venni az akkor még tavasszal tartott újévi ünnepségeken, amelyeket természetesen a Vatikánban is mulatozással töltöttek. Ince pápa uralkodásának tízedik évében megunta, hogy legfőbb bizalmasa, már-már barátja, soha nem lehet ott ezen a szórakozással teli napon, ezért az év kezdetét áttette télre, pontosabban január első napjára. Azért éppen erre a napra, mert a szolgáló bizalmas, erről a hónapról kapta a nevét, ezzel még inkább megtisztelve őt, kimutatva nagyrabecsülését. Innentől kezdve megoldódott minden ezirányú probléma, és végre együtt tudták köszönteni az újévet Ince haláláig. Tehát, eme tanulmány szerint egy földművesből lett pápai szolgának köszönhetjük, hogy január 1-jén ünnepeljük az újévet.
A második tanulmány szerint Nostradamus-nak köszönhető az újévi dátumcsere. Mint tudjuk, Nostradamus-t jósnak tartották a saját korában, pedig annál sokkal több volt. Időutazó! Ezt nagyon nagy titokban tartotta, mert abban az időben halállal büntették volna érte. Ezért is van az, hogy jóslatait igencsak burkolt nyelvezetben vetette pappírra. Időutazásait egyetlen embernek árulta el, XII. Ince pápának. A jós őt tartotta az egyik a világ felé leginkább nyitott egyházfőnek, ezért elárulta neki a titkát. Nostradamus nagyon sok információval látta el Incét, ezért a pápa a kedvében járt, amiben csak tudott. Nostradamus utoljára 1691-ben január 1-jén látogatta meg Incét, és annyit kért, hogy ezután ez a nap legyen az év első napja, ugyanis ezen a napon született a jós egyetlen szerelme. Szerette volna, ha ezután az egész világ ünnepelné a napot. Mivel a jövendőmondó időutazó többször is járt a 20. században, nagyon sok filmet volt alkalma megnézni, és arra kérte a pápát, hogy kedvenc színészéről nevezze el az újévet. Ez a színész Sylvester Stallone volt. Azóta nevezik az újévet megelőző napot Szilveszternek.
A harmadik tanulmány szerint a pápa egyszerűen a hasára ütött, és dátumcserét hajtott végre. Önökre bízom a döntést, melyik tanulmány az, amely a legszimpatikusabb. Minden esetre, ha tehetik, köszöntsék az Újévet szeretteik társaságában. B.Ú.É.K!
– Molnár Saci –
