A majális előtti napon tartott különleges koncertet a Dandy’s-emlékzenekar a Nádasdy-vár udvarán. A plakáton szereplő kiírástól eltérően ugyanis tulajdonképpen nem maga a Dandy’s lépett fel, hiszen az már több mint 35 éve megszűnt. Ahogy Jandó (Horváth István) az emlékzenekar megálmodója és létrehozója elmondta, nem az a cél, hogy újra alakuljon a 70-es évek legnépszerűbb sárvári csapata, hisz az lehetetlenség is lenne, hanem az, hogy emlékezzünk azokra a hétvégékre, amikor az öt órai tea keretében szórakoztatta Sárvár akkori ifjúságát Helen, Csinye és csapata..
Így használta ragadványnevét Nagy Sándor, de igazából két ll-el kellene írni, hisz a világhódító korszakáról, a hellenizmusról kapta még középiskolában. Az öt forintos heti belépő után élőzenés buliban volt része a fiataloknak. Jóllehet, nem a legfrissebb repertoárt adták elő, hisz lehetetlenség lett volna hetente új számot megtanulni, de szorgalmukra jellemző, hogy a próbákon addig ügyeskedtek, amíg időközönként elő nem álltak valami új dallal. Sokan jártak annak idején a Dandy’s bulikra. Sokan ki nem hagytak volna egy hétvégét sem. Nem biztos, hogy a zene volt a találka legfontosabb célja, hanem inkább egy közösség kohéziós ereje.
Szerettük a Dandy’s-t minden egyes tagjával és zenéjével, dalaikkal együtt. Helen (Nagy Sándor), Csinye (Horváth Imre), Tüdő (Nagy István), Piusz (Pápay József), Szakács Miki, Jandó (Horváth István), Pongrácz Géza, később Vörös Kati, Szívós Gyuri, és a technikus Tóth István. Meg kell említeni az elmaradhatatlan hölgykoszút: Vali, Évi, Zsuzsai, Magdi. Természetesen a névsor teljesség igénye nélküli, hiszen több változás is történt az évek alatt a zenekar életében. Élvezetesek voltak a bulik. Szerelmek és csalódások születtek, (ezek mind velejárói a tinédzser korszaknak) házasságok alapjai rakódtak le az egykori Korona épületének első emeleti színháztermében. A koncertek szüneteiben a közeli „Laposban” lehetett szomjat oltani. A zenekarhoz tartozó kemény mag vidéki bulikra is elkísérte a zenekart.
Jandó és csapata néhány hónap gyakorlás után fogadta el a vasárnapi fellépés lehetőségét, ám ők majd egy későbbi időpontban egy nagyobb dobásra készülnek. Jandó, Tapóc (Nagy Guri), Kiss Roland és Kiss Lajos, Szabó Ferenc billentyűs és Szabó Kata énekes kotta nélkül, Jandó emlékezetére hagyatkozva állították össze a repertoárt, amelyben a 45 évvel ezelőttihez hasonlóan, az akkori menő bandák nem rágógumi zenéit játszották. Deep Purple, Ten Years After, Creedence Clearwater Revival és természetesen a saját dalok. Ezek közül az egyik legnépszerűbbel kezdték Jandóék, és fejezték be a koncertet – Bársony most az éj.
Azt azért még meg kell említeni, hogy abban az időben a sárváriak Dandy’s tábora és a celliek Hell’s Fireman tábora között folyamatos rivalizálás volt. A vasárnap esti emlékzenekar két tagja, Tapóc és Szabó Ferenc viszont a hetvenes években éppen a Hell’s-ben zenéltek. A sok elhunyt tag és Dandy’s rajongó nem tudhatjuk vajon mit szólhatott az örök vadászmezőkről letekintve a vár udvarára, a vasárnap esti éjszakára. Testben nem voltak velünk, de a szél simogatott, az éjszaka emlékezett, tehát sírásra nem lehet okunk. Az emlék még él – gondolhatta ezt az udvar szegletében álldogáló, elégedetten mosolygó Csinye is.
– Benkő Sándor –
