Nem egészen egy éve, 2022. május 8-án gyűjtöttük a sárvári Szatmár-erdőből a képeken látható döggombafajt. A döggombákról (Entoloma spp.) tudni kell, hogy nagyon fajgazdag nemzetség, a fajaikat pedig nagyon nehéz, leginkább lehetetlen szemrevételezéssel meghatározni. Még az élőhelyi sajátosságok (a talaj kémhatása, a környező vegetáció megfigyelése, stb.), a termőidő és mikroszkópos spóravizsgálat segítségével is csak kevés kivétellel lehet eljutni náluk a határozásban alnemzetségnél, szekciónál szűkebb rendszertani szintre. Ráadásul a csoport még sok eddig leíratlan fajt is rejt… Ahogy kiderült, a mi gombánk is egy ilyen, nevet még nem kapott „jövendőbeli” faj képviselője az Undulatosporum nevű kládból. A megismeréséhez természetesen segítségre volt szükség. Dr. Dima Bálintnak (aki az ELTE TTK Növényszervezettani tanszékének munkatársa) ezúton is hálásan köszönjük a gombán elvégzett DNS-vizsgálatot!
„Taxonómiai forradalom”
Az olvasók közül talán kevesen gondolnák, de a minket körülvevő természetes élővilág gazdagságának feltérképezése még korántsem lezárult folyamat. A gombák háza táján éppúgy zajlik a „taxonómiai forradalom”, ahogy a növények és állatok esetében. Napjainkban az egyes fajok előfordulási adatainak hiteles rögzítésében, a valós rokonsági kapcsolataik felderítésében és a tudomány számára is új fajok felfedezésében is forradalmi eszközt jelent a molekuláris vizsgálat, ami a nagyobb egyetemi kutatóközpontok, laborok számára szerencsére egyre elérhetőbb közelségbe kerül.
A DNS-szekvenálás, a genetikai vizsgálatok eredményei, a „DNS-vonalkód” alapján újramodellezett leszármazási kapcsolatok már eddig is rengeteg meglepetést okoztak a mikológusok, taxonómusok számára, a játék pedig még egyáltalán nem lefutott, jócskán akad még fehér folt. A laikus érdeklődők számára talán úgy lehetne tömören körülírni a jelenleg zajló folyamatok lényegét, hogy a néhány évtizeddel ezelőttig érvényes rendszertan nagyjából arra épült, hogy a külsőre egymáshoz hasonlító, hasonló felépítésű élőlények – jelen esetben gombafajok – között a kutatók alapértelmezetten közeli rokonságot feltételeztek, és ennek a feltételezésnek megfelelően foglalták rendszerbe (nemzetségbe, családba, rendbe, osztályba) őket. A modern biológia új vizsgálati módszerei, a DNS-szekvenciák összevetése viszont nagy meglepetésre ízekre szedték ezeket a tisztán morfológiai tulajdonságok alapján konstruált osztályozási egységeket. Kiderült tehát, hogy a külsőre hasonló gombafajok még egyáltalán nem biztos, hogy közeli rokonai is egymásnak.
De ha nem közeli rokonok, akkor mégis hogy hasonlíthatnak?
Úgy, hogy a hasonló élőhelyen, hasonló környezeti viszonyok között, de egymástól térben és már leszármazásban is viszonylag távol álló gombákból hasonló sémákat, hasonló válaszokat hoz elő a törzsfejlődés. Viszonylag plasztikusabbá válik a helyzetet, ha hasonlatként segítségül hívjuk a szórakoztató elektronikát. Képzeljük el, hogy a márkák ismerete nélkül (mondjuk, eltávolított logókkal), csak az első benyomásaink alapján csoportosítani szeretnénk egy nagyobb használttelefon-üzlet kínálatát. Szinte biztos, hogy egymás mellé raknánk az érintőképernyős okostelefonokat, külön csoportba a nyomógombosokat, az összecsukhatókat, a rövidantennásokat, az antennanélkülieket …stb. A vége az lenne, hogy a csoportjainkban csak elvétve lennének valóban ugyanattól a gyártótól származó készülékek. Ahogy a telefonoknál a fogyasztói igények és a technológiai újdonságok, úgy a gombák esetében a környezeti tényezők és az evolúciós fejlettségi szint ismételgetik és teszik elterjedtté szinte ugyanazokat a megjelenésbeli mintákat a különöző csoportjaiknál. A valós kapcsolatokat pedig éppúgy feltárja a gombák esetében a molekuláris vizsgálat, mint a telefonoknál a gyártó logója az alkatrészeken.
A genetikai módszerek tehát (mindig kiegészítve az érzékszerveinkkel eszközök nélkül megállapítható tulajdnoságokkal és a mikroszkopikus bélyegekkel) óriási segítséget jelentenek abban, hogy a rendszertan „polcain” a helyükre kerüljenek az egységek, ideális esetben pedig az egész lánc visszavezethető legyen a közös ősig. A ma leírt gombafajok többségénél már elengedhetetlen a DNS-szekvenálás, ennek a hiányában valószínűleg csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem is sikerülne elkülöníteni az egymáshoz szinte a megszólalásig hasonló fajok sokaságából az egyes különállókat.
Amint kap majd hivatalos elnevést a képeken látható gombafaj, frissíteni fogjuk a cikket!
Benkő Gábor
