Le sem bírod venni róla a szemed. Hatalmas fényes korongként csak őt látod fent az égbolt sötétjében. Gyönyörű és félelmetes, izgató és nyugtató. Végzetes és mindenható. Miért is figyeled ennyire? Hónapról hónapra? Hiszen a Hold nem ritka vendég, minden éjjel bekopogtat szorgosan, hol sarló képében, hol tűnékeny árnyékként. Hűséges társa a Napnak, nap mint nap.
De a Telihold más. Fenséges. Boszorkányos. Uralkodik odafent és odabent. Szépsége és ereje elér az erdő legsötétebb zugaiba és a tudatalatti mélységes bugyraiba. Sétáltál már holdtöltekor a természetben? Bámultál már teliholdat egy hegytetőn? Ha így teszel, ott és akkor megérted. Minden múlandó. És minden újrakezdhető.
? Mészáros Marianna ?
