Végső búcsú Dabóczi Dénestől
„Mert elhagyatnak akkor mindenek. Külön kerül az egeké, s örökre A világvégi esett földeké, S megint külön a kutyaólak csöndje. A levegőben menekvő madárhad. És látni fogjuk a kelő napot, Mint tébolyult pupilla néma és Mint figyelő vadállat, oly nyugodt.” … Tovább olvasom »









