Elérte a végzet a tóparti nyárakat is – egyre fogynak az árnyat adó fák

Sok helyen olvashatjuk, hogy Magyarországon gyarapodnak az erdők. Kevesebb fát termelnek ki belőlük, mint amennyivel természetes módon növekednek. Ez örvendetes és megnyugtató információ, de közben – ettől függetlenül – ott van az a jelenség is, hogy a belvárosi népszerű parkok, terek, fás ligetek, kirándulóhelyek, egyáltalán az általános utcakép valahogy mintha egyre sivárabbá és zöldtelenebbé válna az utóbbi időkben. Nyilván szerepet játszik ebben a tavaly augusztusi nagy vihar pusztítása is, és természetes az is, hogy a veszélyessé vált, elöregedett fákat végső esetben kivágják, de sokszor – laikus nézőpontból szemlélve – nehéz választ találni a miértekre.

Legújabban épp elérte a végzet (és a motorfűrész) a Téglagyári-tó partján álló szép, árnyat adó nyárfák jópár példányát is – sokféle rovar és madár lakhelyét, számtalan amatőr, vagy profi fényképfelvétel kedvelt zsánertémáit. Igaz, az okoknak nem kérdeztünk utána, de biztosak vagyunk benne, hogy van valamilyen érvényes érvelési pont, ahonnan belátható indokokat kaphatnánk a kiiktatásukra. Mégis szomorú a maga módján, hogy ezeknek az élőlényeknek ilyen módon ér véget a többévtizedes története. Aki majd nyáron turistaként sétál erre, nyilván mit sem tudhat ezekről a fákról, de talán így is hiányérzete lesz a hűsítő árnyék helyén állva. Mint ahogy nekünk helyieknek is az lesz, valahányszor arra járunk a jövőben…

Talán idevágónak látja az Olvasó is, ha belinkeljük a magyar származású amerikai rockénekes, Téglás Zoli (Ignite) egyik személyes hangú videófeltöltését, amelyben szülővárosa, Veresegyház kivágott fáinak sorsán kesereg, és buzdít mindenkit a környezettudatos szerepvállalásra. Tényleg ez volt az egyetlen megoldás a Téglagyári-tó esetében (és még sorolhatnánk az eseteket)? Szívesen fogadjuk a hozzászólásokat a facebookon, tekintsék a fentieket egy kulturált vita elindítójának!