Felébredés, elalvás, megszületés, megjelenés, álmodás, színtér, álmok szekrénye, álmok kellékei, az emberi lét receptje, vágyakozás, szamszárá-kör, tiszta ruha, tiszta lélek, érintés, érintkezés, szenvedély, tekintetek kereszttüze, az isten cuccai, szentség, esendőség, a fátyol kísér, a fátyol takar, a fátyol időt köt össze, távolodás, elválás, karma, új élet, új születés, új álom, új út, új fátyol, elhasználódás, öregedés, továbbillanó lényeg…
Meddő próbálkozás lenne a Soltis Lajos Színház Álomevők című darabjáról lineáris értelmezési lehetőségekben gondolkodni, még annak ellenére is, hogy látszólag lineáris utat követ. Ahogy a szavak „bekötnék a szemét”, „befognák a száját” ennek a több, mint egy órás színpadi mágiának, úgy halványítanák el a jelentését és jelentőségét a klasszikus értelemben vett tudósítás-kísérletek. Az Álomevők a szavaktól némulna meg és valójában nagyon nehéz bármilyen prózai módszerrel még megközelíteni is azt a határmezsgyét, ahonnan át lehetne látni abba a közegbe, amelyben a darab megszületett és él. A mozgás kódja, az álomképek kódja nem ekvivalens a szavakéval.
Meghódítás, birtoklás, elbirtoklás, dominanciaharc, őrület, duhajság, bohémia, rítus, választás, tévesztés, elindulás, eltévedés, fiatalság, boldogság, megkeseredés, téboly, meghalás, felmagasztalás, megalázás, egymásbacserélődő sorsszerepek, bizonyosság, elbizonytalanodás, erény, bűn, paráznaság, hűség, bizalom, bizalmatlanság, bezárás, eleresztés, oldás, kötés, szétbontás…
A szinopszis mozgásszínháznak hívja a darabot, amelynek főszereplőnője (kislánya) bepillantást nyer lehetséges jövőképeibe. Valójában persze sokkal többről van szó. A produkció spontán módon, egy 10 hónapos tréningsorozat eredményeként született meg, bár talán közelebb járnánk az igazsághoz, ha úgy fogalmaznánk, hogy a társulat tagjai Deák Varga Rita kalauzolásával inkább megtalálták magukban és egymásban, felfedezték az Álomevőket, mintsem megalkották.
6?7 perces epidózok sorjáznak egymás után. Mindnek van eleje, közepe, vége és tanulsága, mégsem önállóak. Összefűzi őket a kislány élete, a labirintusszerű lehetőségek kavalkádja, az utak, az elindulás szándéka, a legigazabb boldogság megtalálásának célja. Vannak támpontok és fogódzkodók. Homogén a jelmezvilág, amely valahová a 19. század környékébe helyezi a történeteket. Folyton visszatér az alma, amely többhéjú, több jelentésű szimbólum. Valószínűleg az álomszereplők saját lényegét is, és a teremtő, álmodó kislánnyal való köldökzsinórt is jelenti egyben (De nem elhanyagolandó az alma bibliai jelentéstartalma sem.). Az almát dobálják, felkínálják a sorsnak és egymásnak a fiatal, folyton cserélődő szereplők, később egymás almájába harapnak. Ezzel a harapással kapcsolódnak egymáshoz a párok, de kapcsolódnak a másikhoz is és közben folyton az álmodójukhoz is. Egy álom egy lehetőség. Ezek lényege pedig maga az álmodás, maga az út.
A színen látszólag könnyedén és többnyire vidáman történik minden (Leszámítva a drámai jeleneteket, például a nő férfiak előtti térdencsúszását…), mégis hihetetlen súlyt ad az Álomevőknek az az önirónia, amely szinte szánalmassá teszi az emberi lét kicsinyes és ösztönszerű céljait. A szereplők egymás közötti kapcsolatait többnyire az érdek, az ösztön, a versengés, vagy az önzés íveli át, az egész kavalkád pedig talán maga a téboly. A cél látszat, a cél fata morgana, a cél hamis. Olyannyira, hogy nincs megoldás, az álmok visszatérnek az álmodókba, az elbukott lehetőségek szertefoszlanak. Csak a kislány rágja még az almát, miközben az álmok előbb képekké dermednek, majd felbomlanak.
Nagyon eltalált műnek találom az Álomevőket, amelyet a jövőre harmincéves színház önállóan vitt színre. Szinte hihetetlen, hogy tréningek kötetlensége ennyire átgondolt és homogén darabot eredményezett. Külön figyelmet érdemel a kiváló zene, ami nem kevéssé járul hozzá az élményhez és a kódokat is segít visszafejteni (Máskor pedig újrakódol…). Az egy órás késéssel induló előadás kapcsán még egy dolgot kell kiemelni. Bruckner Roland helytállását, aki egyenesen a kórházból érkezett a helyszínre váratlan bokasérülése miatt, majd úgy játszotta végig a szerepét, hogy egyetlen mozdulata sem engedte sejtetni a valószínűleg erős fájdalmait. Ez egy mozgásban, ugrálásban, szaladgálásban gazdag darab esetében még inkább tiszteletreméltó.
Álomevők
Rendezte: Deák Varga Rita
Szereposztás:?
B. Péter Pál / Bruckner Roland / Csiszár Máté
Ecsedi Csenge / Marton Mercédesz / Horváth Viktória
Károly Bálint / Kazári András / Marton Márió
Nagy Péter / Pesti Arnold
Nagy Zsuzsi / Pilnay Sára / Ziembicki Dóra
Technikus: Horváth Andrea
