Amilyen jó időnk volt csütörtökön, annyira rárezzentett az időjárás a Vármeeting látogatóira pénteken. Délelőtt megérkezett a –kis túlzással- monszun, és rövid idő alatt hatalmas mennyiségű eső esett le. Átfutott az agyamon, hogy lehet bajos lesz megtartani az esti koncerteket, de a szervezők kora délután megnyugtattak mindenkit, hogy semmi pánik, lesz zene!
Mire hat óra magasságában a várba értem már egy meglehetősen szépszámú közönség várakozott bent, és szinte azonnal színpadra is lépett a hazai punk szintér egyik alapcsapata a győri székhelyű Auróra. Utoljára valamikor Krisztus előtt láttam őket koncerten, így hatványozott érdeklődéssel vártam a produkciójukat. Ami akkora nosztalgiafröccsöt adott, hogy hihetetlen! A színpadon töltött bő 80 percben ugyanis egy tökéletes kivonatot kaptunk a zenekar életművéből, gyakorlatilag sláger követett slágert: (A sláger itt jó értelemben értendő!) Egy kis anarchia, Kifacsart citrom, Iskolába jársz, Egyszemélyes háború és még lehetne folytatni. A klasszikusok mellé befért néhány újabb keletű szerzemény, ezek közül a Nincs térerő már most egy ligában van a régebbi darabokkal. Egy szó, mint száz, baromi hangulatos koncert volt!
Az elpakolás után eljött a girls on stage ideje, a Dorothy koncertjére szépen kezdett betömörülni a színpad előtti rész. Az elmúlt évben többször is volt szerencsém a csajok koncertjéhez, de talán az eddig látott produkciók alapján most voltak a legjobbak. Iszonyat svunggal játszottak, és talán harapósabban is szólaltak meg, mint korábban. Szemmel láthatóan egyre növekszik a népszerűségük, mondjuk az olyan dalokkal, mint pl. a Hűségriadó, a Papírhajó vagy a Jobb, ha hozzászoksz! nehéz is mellélőni, ugyanis mocskos mód ragadnak a fülbe. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy az énekes/basszeros Dodo térde múlt héten koncert közben kiment, de híró volt és fájós térddel is vállalta a következő koncerteket. Remélhetőleg jövőre is visszatérnek Sárvárra!
Az idén 30 éves Tankcsapda másodpercre pontosan a kiírt időpontban lépett színpadra és onnantól már senki nem menekült. Az ország első számú rockzenekarát idén már többször láttam koncerten, így kb. tudtam milyen műsorral fognak előrukkolni. Jubileum kapcsán gyakorlatilag egy átfogó best of műsort kaptunk, itt ritkaságoknak most nem jutott hely. A programot okosan építették fel, a lazább-bulizósabb dalok mellé rendre előkerült egy-egy fajsúlyosabb darab is: Senki nem menekül, Adjon az ég, Jönnek a férgek, Rio, Rock a nevem…Volt minden, amivel be lehet izzítani a közönséget, és ez maradéktalanul sikerült is. Mivel várhatóan jövőre nem fognak Magyarországon játszani, így Lukács Laci külön felhívta a figyelmet az év végi csarnokos koncertekre, melyek között ismét szerepel Szombathely is, így aki még látni akarja idén a Tankokat, az könnyen elcsípheti őket.
A pénteki nap záróakkordja a Tortuga-nak jutott, és őszinte leszek eddig nem hallottam róluk. Utánanézve a zenekarnak, annyira sikerült képbe kerülni, hogy egy meglehetősen fiatal formációról van szó, ugyanis tavaly alakultak meg Nyíregyházán. Nem vacakoltak sokat, ugyanis kezdettől fogva saját dalokban gondolkoztak, ami dicséretes, elvégre ez mindig a nehezebb út. Zenéjük nettó rock/metal, egyelőre még kialakulóban lévő saját hanggal. Viszont örömteli, hogy ügyeltek a refrének megjegyezhetőségére és a gitárszólokat sem kummantották el. Érdemes lesz odafigyelni rájuk, még bármi kisülhet a történetből!
És ezzel elérkeztünk a fesztivál zárónapjához, mely már ebéd után kezdetét veszi a bemutatóval és a felvonulással, úgyhogy érdemes lesz tartalékolni az energiát, mert kelleni fog!
Simon Zoltán
